Az elmúlt években egyre több vita alakult ki arról, hogy az egyetemek mennyire képesek megőrizni ezt a fajta politikai semlegességet. Ha körülnézünk akár Franciaországban, akár Amerikában, láthatjuk, hogy több országban is felmerült a kérdés rajtunk kívül: vajon a felsőoktatási intézmények valóban nyitott terepei-e a különböző nézőpontoknak, vagy bizonyos témák esetében egyre inkább kialakul egyfajta ideológiai dominancia. Tehát nem valósul meg a közös megegyezésen alapuló, tárgyilagos, elfogultság nélküli oktatási módszer.
Ez különösen érzékeny kérdés a társadalomtudományi és humán területeken (Pl. Politológia), ahol a tudományos és a politikai diskurzus sokszor igen közel kerül egymáshoz. Ha azonban egy adott nézőpont válik kifejezetten meghatározóvá, könnyen előfordulhat, hogy a hallgatók nem többféle megközelítéssel találkoznak, hanem egyetlen narratívával. És sajnos a közeljövőben ők ez alapján fognak véleményt formálni.
Nem arról van szó, hogy az illető ne képviselhesse nyíltan a véleményét, és ne hangoztathassa, Épp ellenkezőleg, Ismerjen minden nézőpontot, minden narratívát, minden szempontot, ami alapján majd egy hiteles szakemberré és személlyé válhat a választott területen.
Itt kerül előtérbe az átláthatóság kérdése.
Az átláthatóság szerepe az egyetemi döntésekben
A felsőoktatás semlegességének megőrzése nem pusztán elméleti, vagy éppen elvi kérdés, hanem intézményi elhatározások függvénye is. A fent leírtaknak csakis akkor van értelme, ha egy közös, és egyenlő megoldásra jutnak a felek. Ha ezek a folyamatok nem átláthatók, könnyen kialakulhat az a benyomás, hogy nem kizárólag szakmai szempontok érvényesülnek. Ez pedig hosszú távon az intézmények hitelességét is gyengítheti.
A tananyagok esetében hasonló elv az érvényes: ideális esetben a tudományos konszenzusra épülnek, nem pedig aktuális politikai narratívákra vagy véleményekre. Ez nem jelenti azt, hogy a vitatott kérdéseket ki kellene zárni az oktatásból. Éppen ellenkezőleg. A viták akkor értékesek, ha több nézőpontot is bemutatnak, és lehetőséget adnak az önálló gondolkodásra. Magyarán nincs személyeskedés, nincs karaktergyilkosság a felek közt.
A hallgatók érdeke is a független egyetem, és a független légkör, nem igaz?
Gondoljunk bele. Senkinek sem szimpatikus az az oktató, aki belegázol a hallgató lelkébe, világnézetébe, pusztán azért, mert ő valamely intézkedés megkezdésével, kezdeményezéssel vérig sértve érzi magát. Igenis indokolja meg észérvekkel, szerinte miért rossz, ha jó, miért jó, miért helyes? Ennek lenne valódi eredménye.Így a hallgató megismerheti a valódi problémának a súlyát is. A felsőoktatás semlegessége végső soron a társadalom és az egyetemi hallgatóság egészének érdeke. Ha az egyetemek megőrzik szakmai függetlenségüket, akkor olyan diplomások kerülnek ki majd az intézményekből, akik képesek önállóan gondolkodni, saját érveket megfogalmazni és kritikusan, illetve a hitelességüket megőrizve viszonyulni a különböző álláspontokhoz.
Egy erős egyetem nem a politikai oldalak mentén működik, hanem egyetlen alapelv szerint: a tudás és az igazság keresése mentén.
Hogyan lehet mérni az egyetemi semlegességet?
Persze, a kérdés azonban továbbra is nyitott: hogyan lehet valójában mérni vagy biztosítani a felsőoktatás semlegességét? Lehet-e objektív módon vizsgálni, hogy az egyetemeken valóban jelen van-e a nézőpontok sokszínűsége és az elfogultság nélküli oktatás?A következő részben ezt a kérdést vizsgáljuk meg részletesebben: milyen nemzetközi példák léteznek az egyetemi átláthatóság és a szellemi pluralizmus erősítésére, és milyen eszközökkel lehetne ezeket a gyakorlatban is alkalmazni a magyar felsőoktatásban.