Nyílt politikai fenyegetést intézett a Tisza Párt a Mathias Corvinus Collegium (MCC) ellen. A párt bejelentése szerint „visszaszerzik” az intézmény részére juttatott állami vagyont, és megszüntetik azt a gyakorlatot, amely szerintük „közpénzből történő politikai hálózatépítés”. Ez az akadémiai szabadság nyílt megkérdőjelezése.
A Tisza Párt állítása szerint az MCC „tehetséggondozásnak álcázva” politikai bázist épít. Ezzel lényegében kimondják: egy világnézetileg karakteres, konzervatív szellemiségű intézmény nem működhet közpénzből.
Ez a logika veszélyes precedenst teremt. Ha egy politikai erő kormányra kerülve visszamenőleg „visszaszerzi” egy autonóm alapítvány vagyonát pusztán ideológiai kifogások alapján, az komoly jogi aggályokat vet fel.
Az akadémiai szabadság ugyanis nem csupán az egyéni oktatók jogát jelenti a szabad véleménynyilvánításra. Intézményi autonómiát is jelent: azt, hogy egy közösség – törvényes keretek között – maga határozhatja meg szellemi arculatát, kutatási irányait, értékrendi hangsúlyait.
A Tisza Párt közleménye „világos határt” ígér oktatás és propaganda között. A kérdés azonban az: ki húzza meg ezt a határt? És milyen alapon?
Ha egy kormány dönti el, hogy mely világnézet számít legitimnek az oktatási térben, akkor megszűnik a pluralizmus. Akkor az állam nem semleges keretet biztosít, hanem ideológiai szűrőként működik.
Az MCC több ezer diák számára biztosít képzési, ösztöndíj- és kutatási lehetőséget, nemzetközi kapcsolatrendszerrel, konferenciákkal, publikációkkal. Az intézmény körül lehet vitázni – és kell is. De az, hogy egy politikai erő a teljes vagyonelvonás és „visszaszerzés” eszközével fenyeget, már túlmegy ennek a keretein: ez színtiszta erőpolitika.
Az alapítványi formában működő intézmények vagyona nem pártpolitikai zsákmány. Ha egy kormányváltás után az új politikai többség visszamenőlegesen felülírja egyes oktatási intézmények működését ideológiai indokkal, az a tulajdonbiztonságot, az oktatás szabadságát és a jogállamiságot is érinti.
Ma az MCC van soron. Holnap bármely más, a hatalomnak nem tetsző intézmény kerülhet célkeresztbe. Ez nem szakpolitika, hanem hatalmi megtorlás – amelynek végső kárvallottjai a diákok lehetnek.