A Harvard Egyetem 2024 tavaszán meghirdetett intézményi semlegességi irányelve nem előzmények nélküli adminisztratív lépés, hanem egy súlyos, hónapokon át tartó kampuszválság következménye. A döntés hátterében olyan eseménysorozat állt, amely a nemzetközi konfliktusok – különösen a Közel-Keleten kiújult háborús helyzet – és az azokra adott egyetemi reakciók mentén fokozatosan bontakozott ki. Az elmúlt években az amerikai egyetemeken egyre erőteljesebben jelent meg az az elvárás, hogy az intézmények ne csak oktatási és kutatási központként működjenek, hanem erkölcsi állásfoglalásokat is tegyenek a világpolitika eseményeiről. A Harvard esete azonban rávilágított arra, milyen könnyen válhat e gyakorlat forrásponttá, különösen akkor, ha az intézményen belül is megosztottság uralkodik.
A 2023 őszi események és a hozzájuk kapcsolódó közéleti, politikai és intézményi reakciók láncolata végül arra késztette az egyetem vezetését, hogy újragondolja saját közéleti szerepét. A következőkben részletesen áttekintjük, hogyan jutott el a Harvard az egyre erősebb közéleti megszólalások gyakorlatától a hivatalos semlegesség vállalásáig, és milyen belső és külső tényezők formálták ezt a fordulatot.
2023 októberében a Harvard Egyetemen tartott palesztin-párti tüntetés résztvevői palesztin zászlókat lengetve fejezték ki szolidaritásukat a gázai civilekkel. Az új semlegességi politika nem légüres térben született; közvetlen előzményei a 2023 őszén és 2024 elején lezajlott konfliktusok és belső feszültségek voltak, különösen a Közel-Keleten kiújult erőszak és annak campusbeli visszhangja. 2023. október 7-én a Hamász váratlan terrortámadást intézett Izrael ellen, amelyre válaszul háború robbant ki Gázában. A megrázó nemzetközi eseményeket a Harvard egyetemi közössége sem élte meg egységesen: több mint 30 diákszervezet egy közös nyilatkozatban Izraelt tette felelőssé a történtekért, ami országszerte nagy vihart kavart. A levél tartalma heves ellenreakciókat váltott ki mind a campuson belül, mind azon kívül. Sokan – köztük politikusok és nagy befolyású alumni, adományozók – azzal vádolták a diákokat (és közvetve az egyetemet), hogy a terrorcselekményt mentegetik vagy egyoldalúan politizálnak.
Claudine Gay, a Harvard akkori rektora 2023 őszén nyilatkozatot adott ki az ügy kapcsán, amelyben igyekezett elhatárolódni a diákszervezetek álláspontjától. Ám Gay első nyilatkozata sokak szerint késlekedő és erőtlen volt, nem ítélte el elég határozottan a terrortámadást . Emiatt mindkét oldalról kritikák érték: a palesztin ügy támogatói úgy érezték, az egyetem cserbenhagyta a szólásszabadság és a humanitárius szempontok védelmét, míg Izrael támogatói és több politikus/alumni szerint a vezetés nem állt ki kellőképpen Izrael mellett a terrortámadás után. A konfliktus következtében a Harvard vezetése nyomás alá került. 2023 végére nyilvánvalóvá vált, hogy a rektor helyzete megingott.
A feszültség tetőpontját az jelentette, amikor Claudine Gay-t 2023 decemberében beidézték a Kongresszus elé, egy meghallgatásra az egyetemi antiszemitizmus tárgyában. Itt egy képviselő konkrétan rákérdezett, hogy a zsidók elleni népirtásra való felhívás sérti-e az egyetem szabályait, és Gay válasza rendkívül óvatos, jogászkodó volt, egyértelmű elítélés nélkül. A rektor szereplését a közvélemény és a média katasztrofálisnak ítélte: úgy tűnt, a Harvard első embere nem hajlandó világosan kimondani, hogy az efféle gyűlöletkeltés megengedhetetlen. Gay homályos válasza további kritikákat és politikusi támadásokat vont maga után, és súlyos presztízsveszteséget okozott az egyetemnek. A botrány nyomán 2023 végén Claudine Gay lemondott a rektori posztról, mindössze rövid egy év után – ezzel ő lett a Harvard történetében a legrövidebb ideig hivatalban lévő elnök. A vezetőváltás rendkívüli esemény volt, ami egyértelműen jelezte, mekkora válságot idézett elő a közel-keleti konfliktus körüli campusvita.
Időközben a Harvard kampuszán intenzív diáktüntetések zajlottak. A Hamasz–Izrael háború humanitárius következményei miatti felháborodás sok hallgatót és oktatót cselekvésre sarkallt. 2023 őszén és 2024 elején többször voltak pro-palesztin megmozdulások, köztük egy 20 napos sátortáboros demonstráció a Harvard Yard-on (a campus központi udvarán) . A tiltakozók egy része azt követelte, hogy az egyetem szakítson pénzügyi kapcsolataival az izraeli állammal és a konfliktusban érintett vállalatokkal (pl. fegyvergyártókkal). A konfliktus nem korlátozódott pusztán nyilatkozatokra: a demonstrálók tettei nyomán az egyetemi adminisztráció fegyelmi lépéseket tett. Tizenhárom végzős hallgatót eltiltottak attól, hogy részt vegyenek a diplomaosztó ünnepségen, büntetésül a Harvard Yard-on folytatott engedély nélküli tüntetésben való részvételükért . A szankció híre tovább korbácsolta az indulatokat a kampuszon.
Az ügyet tovább bonyolította, hogy a modern amerikai egyetemek erősen függenek a külső támogatásoktól, adományoktól. A Harvard esete megmutatta, hogy egy-egy politikai állásfoglalás (vagy annak hiánya) jelentőshatással lehet a donorok viselkedésére. Októberben például több nagy adományozó nyilvánosan bírálta a Harvardot a diákszervezetek Izrael-ellenes nyilatkozata nyomán, sőt volt aki fontolóra vette a támogatások megvonását. Így nem elhanyagolható szempont, hogy a semlegességi politika pénzügyi következményekkel is járhat. Elképzelhető, hogy a jövőben kevesebb támogató fordul el az egyetemektől politikai tiltakozásul, hiszen az intézmények igyekeznek majd nem konfrontálódni. Ugyanakkor az is lehet, hogy bizonyos donorok éppen csalódottságuknak adnak hangot, ha egy egyetem nem áll ki amellett az ügy mellett, amit ők fontosnak tartanak. Ebből a szempontból a semlegesség is kétélű kard: egyes támogatóknál növeli az egyetem iránti bizalmat, másoknál csökkenti. Mindez kihat a felsőoktatás finanszírozási mintáira is: a jövőben talán még jobban polarizálódik, hogy mely donorcsoportok mely egyetemeket támogatják, attól függően, hogy azok milyen elveket követnek a közéleti szerepvállalásban.
A fenti események vezettek oda, hogy 2024 tavaszára a Harvard vezetése belső vizsgálatot indított: létrehozták egy „intézményi hang” nevet viselő munkacsoportot, hogy átgondolják az egyetem hivatalos megszólalásainak szerepét. A cél az volt, hogy elkerüljék a jövőben a hasonló válságokat. Ahogy Alan Garber megbízott elnök fogalmazott, az új irányelv része egy „szélesebb erőfeszítésnek, mely a Harvardot ki kívánja vezetni a krízisből”, és megerősíteni az egyetemet „a támadásokkal szemben.” Emellett Garber párhuzamos kezdeményezéseket is indított: munkacsoportot hozott létre a nyílt eszmecsere előmozdítására, valamint két külön bizottságot az antiszemitizmus, illetve az antiarab és muszlimellenes előítéletek felszámolására .
Összefoglalva, aHamasz–Izrael háborúra adott egyetemi reakciók, a belső megosztottság, a vezetői nyilatkozatok körüli botrány, valamint a diákok tiltakozó akciói és szankcionálásuk a korábbi gyakorlatuk újra gondolására sarkalta a Harvardot. Az egyetem vezetése a válságok tükrében jutott arra a következtetésre, hogy szükség van egy egyértelműbb irányvonalra arról, mikor szólal meg az intézmény és mikor nem.