A Transzparens Oktatásért projekt újabb esete ismét ráirányítja a figyelmet arra, miként fér össze a pártpolitizálás az egyetemi oktatás nyitott, több nézőpontos ideájával. A most vizsgált ügy középpontjában dr. Horváth Attila egyetemi oktató áll, akivel kapcsolatban több hallgatói bejelentés is érkezett, nem éppen a kiegyensúlyozottság mintapéldájaként. A beszámolók szerint az előadások során visszatérően jelennek meg a politikai szereplőkre vonatkozó, egyirányba mutató értékítéletek, amelyek a bejelentés szerint érdemi vitákat lehetetlenítenek el az órán tanultak kapcsán. A projekt egyik kulcseszköze, a „Meséld el!” felület – amely lényegében egy forró drótként működik és éppen az ilyen tapasztalatok összegyűjtésére szolgál, hogy azok ne maradjanak láthatatlanok és megoldatlanok. Fontos számunkra, hogy a projekt szakmailag megalapozott keretek között működjön, ezért kérjük, hogy tapasztalataidat lehetőség szerint forrással – például oktatási anyaggal, e-mail részlettel, jegyzetekkel vagy pontos idézettel – támaszd alá, amelyet a Fájl feltöltése gombnál tudsz majd megtenni. Együtt hatékonyan tehetünk azért, hogy a felsőoktatás valóban a szabad gondolkodás tere maradjon!
A beérkező jelzéseket egy egységes módszertan szerint értékeljük, többek között az úgynevezett pókhálóábra segítségével, amely jól kirajzolja az oktatói működés egyes dimenzióit. Az aktuális bejelentés alapján az érintett oktató az előadásmód vizsgálatában a legmagasabb pontszámot kapta, ami a rendszeres és egyoldalú politikai utalások jelenlétére utal. A történet tehát nem egyedi, inkább tünetértékű, és jól illeszkedik abba a mintázatba, amelyet a projekt igyekszik feltárni és értelmezni.
A visszajelzések alapján dr. Horváth Attila (Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karán (ÁNIK), a Politikatudományi Tanszéken dolgozik adjunktusként) előadásaiban rendszeresen jelennek meg olyan politikai kijelentések, amelyek egyes szereplőket egyoldalúan, kifejezetten negatív kontextusban ábrázolnak, ezáltal szűkítve a kiegyensúlyozott és érvelésen alapuló szakmai diskurzus terét az órán. A hallgatói beszámolók szerint ezek a megnyilvánulások több nézőpont ütköztetése és érdemi vita ösztönzése nélkül hangzanak el. A projekt célja annak feltárása, hogy az ilyen kommunikáció miként befolyásolja az egyetemi véleményszabadság érvényesülését, ami a konkrét példák alapján gyakran előfordul. Különösen súlyos esetként jelenik meg az a bejelentés, amely szerint egy alkotmányjogi előadáson elhangzott a „Bérgyilkost keresek Orbán Viktor megölésére” kijelentés, ami valóban elfogadhatatlan hasonlat egy alkotmányjogi eset leírásánál. Egy ilyen erőszakos tartalmat normalizáló, szélsőséges megnyilvánulás sérti a szakmai semlegességet, és az alapvető etikai és intézményi normákat. Ilyen helyzetben a probléma túlmutat a politikai elfogultság kérdésén, és a tantermi biztonság, illetve a felelős oktatói szerepvállalás dimenzióját érinti, ami indokolttá teszi az eset részletes vizsgálatát és nyilvános dokumentálását. Az ilyen kijelentések alkalmasak arra, hogy megingassák a hallgatók bizalmát abban, hogy az oktatási tér valóban nyitott-e és biztonságos a különböző vélemények számára, ami közvetlenül hátráltathatja a kritikai gondolkodás fejlődését és a tanulási folyamat hatékonyságát, az interakciókban való részvételt a jövőben is.
A sértettünk szerint ugyanezen az Alkotmányjog órán hangzott el egy másik, szintén igen problémás megnyilvánulás, amely tovább erősíti a bejelentésben foglalt aggályokat. Az oktató egy politikai konfliktus illusztrálására hozta fel Simicska Lajos és Orbán Viktor múltbéli viszonyát, azonban a példa ismertetése során az oktató finoman szólva sem tartotta be a semleges keretek elvárását. Elmondása szerint Simicska egy interjúban „egy ‘G’ betűvel kezdődő kifejezéssel” illette Orbánt, majd ezt – bár visszafogottan ki is mondta a teljes vulgáris szót, ezzel beemelve a sértő nyelvezetet az előadásba. A helyzet abszurditását tovább élezte, hogy ezt követően Mészáros Lőrinc személyére tett sok rosszmájú megjegyzést, miszerint „nem biztos, hogy Lőrinc ilyen jól tudna fogalmazni”, ami már egyértelműen túlmutat az egyetemi példázat műfaján. Ez a fajta előadásmód és tantermi légkör nemcsak a politikai semlegességet kérdőjelezi meg, hanem azt is, hogy az oktatás valóban teret ad-e a több szempontból, objektív módon történő értelmezések lehetőségének is.
Ha az oktató konkrét személyekről szóló, szubjektív és sértő megjegyzéseket enged meg magának egy egyetemi előadáson – mint például politikai vezetők nyilvános megszégyenítése –, az nemcsak a tudás átadás pártatlanságát gyengíti, de a hallgatókra is nyomást gyakorolhat. Vagy elfogadják a tanár értékítéletét, vagy félelemből visszafogják a saját véleményüket, ami az óra interaktív jellegét is eltorzítja. Ez a fajta előadásmód hosszú távon megnehezítheti a diákok kritikus véleményformálási képességeit, ami különösen problémás egy olyan tárgy esetében, amely jogi és politikai elemzést is tanít. Egyszóval: az oktató kompetenciái és tudományos háttere önmagában nem elegendő garancia a kiegyensúlyozott oktatásra, ha az órák hangvétele folyamatosan egyoldalú és értékítéletes.
Az előadás részletes vizsgálatával kapcsolatban a pókhálóábra egyértelmű mintázatot rajzol ki: a harmadik és negyedik dimenzióban – vagyis az előadásmód politikai telítettsége és az egyoldalú értékítéletek megjelenése mentén – az oktató következetesen a legmagasabb, 5-ös értéket kapta, ami összhangban áll a bejelentésekben szereplő konkrét példákkal. Ezzel szemben ugyanakkor az egyetemen kívüli politikai aktivitás és a nyilvános médiamegjelenések dimenziójában kifejezetten alacsony, 1-es érték jelenik meg, ami azt mutatja, hogy a nyilvános térben inkább visszafogott, politikailag semleges szakmai jelenlét jellemzi. Ez az ellentmondás különösen érdekes annak fényében, hogy Dr. Horváth Attila kifejezetten erős akadémiai háttérrel rendelkezik: az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi és politológiai képzései után politikatudományból szerzett PhD-fokozatot, és 2005 óta folyamatosan jelen van az oktatásban. Tudományos munkássága sem marginális: egy önálló kötete mellett mintegy 30 folyóiratcikke és 20 tanulmánykötetben megjelent fejezete foglalkozik a pártrendszerek, választási rendszerek és a közép-európai politikai struktúrák elemzésével. Kutatási fókusza, különösen a visegrádi országok politikai dinamikájának vizsgálata, kifejezetten analitikus, összehasonlító megközelítést mutat. Mindezek alapján adott lenne egy kiegyensúlyozott, többnézőpontos oktatói attitűd, ami a tantermi gyakorlatban azonban a vizsgált esetek alapján nem minden esetben érvényesül. A pókhálóábra így nemcsak értékel, hanem egyfajta disszonanciát is láthatóvá tesz: erős tudományos fundamentumok mellett markáns, időnként egyoldalú az előadásmód. Ez pedig éppen azt a esetet eredményezi, ami miatt az eset túlmutat önmagán, és a projekt számára pedig sajnálatosan relevánssá válik.
A Transzparens Oktatásért projekt nemcsak az átláthatóságot és a higgadt párbeszéd fontosságát kívánja támogatni az egyetemi közegben, de igyekszik láthatóvá tenni az ezzel kapcsolatos visszaéléseket, az ennek áldozatául esett hallgatókat pedig ingyenes jogi és pszichológiai tanácsadással látja el, ha jelentkeznek a bejelentő vonalon. Köszönjük, hogy elolvasták cikkünket, és bízunk benne, hogy kezdeményezésünk sokak számára jelent majd inspirációt. Hamarosan további részletekkel és fejleményekkel jelentkezünk!
Németh Benedek Áron